info:
Sárai Gábor
20 355 8354
PSZICHOLÓGIA TERMÉSZETGYÓGYÁSZOKNAK
tanfolyam
Sárai Gáborral
A tematikából:
- Miért választjuk ezt a foglalkozást?
- Kapcsolat a pácienssel: személy észlelés, attitűdök, kommunikáció
- A változás, változtatás pszichológiája
- Hogyan befolyásolják a fejünkben levő modellek, hiedelmek a viselkedésünket? – kalandozás NLP gyakorlatokkal
- A pszichológia új, természetgyógyászathoz közeli irányzatai: egészségpszichológia, ökopszichológia
- Módosult tudatállapotok
- A személyiségpszichológia alapjai. A személyiség keleti és nyugati felfogása
- „Amikor a piros lámpa ki kell, hogy gyulladjon”: alapismeretek a leggyakoribb mentális- és viselkedészavarokról.
- Önismeret pszichodráma jellegű gyakorlatokkal.
Pszichodráma önismereti csoport
Új csoport megfelelő érdeklődés esetén indul
Jacob Lévy Moreno (1889-1974), a pszichodráma megalkotójának tömör megfogalmazásában a pszichodráma „az a módszer, amely a lélek valóságát cselekvéssel tárja fel”.
Más szerzők szerepjátékként definiálják, ahol problémásnak megélt élethelyzetekről, álmokról, fantáziákról, érzelmi feszültségekről, stb. a résztvevők nem pusztán beszélnek, hanem cselekvéssé, drámai játékká alakítják, amelynek során az érzelmi élmény, a racionális belátás és a fizikailag végrehajtott akció (testi élmény) együtt jelenik meg. Az így szerzett tapasztalatok lehetővé teszik az ember beállítódásának, hiedelemrendszerének, viselkedésének megváltoztatását.
Moreno természetesen nem a semmiből vette elő módszerét. Előzményei ősi rétegekbe nyúlnak vissza: az istenségek kultuszai, a misztériumjátékok, a beavatási és megtisztulási szertartások világába - de maga a színjátszás, mint a szereplőkkel való azonosulás, a katarzis átélésének egy lehetséges formája is végigkísérte az emberiség kultúrtörténetét.
A pszichodrámának több irányzata, változata alakult ki Moreno óta, az alapelvek azonban nem változtak: a spontaneitás, a kreativitás, az „itt és most” élmény átélése és megvalósítása.
A pszichodráma játék összetevői
1. A színpad: egy helyiség, ami biztosítja a zavartalan játékot
2. A vezető: aki a leendő játékos aktuális ötleteit/állapotát - a csoport pillanatnyi adottságait figyelembe véve – segít dramatikus jelenetté alakítani. Fontos szerepe van a bizalmi légkör kialakításában és figyel a játékszabályok betartására.
3. A protagonista: ő a drámajáték főszereplője (önkéntes jelentkezés alapján, a csoport jóváhagyásával). „Egy személyben szerző, rendező és színész”. Megjelenítendő játékához szereplőket választ a csoporttagok közül.
4. A társ-szereplők: akiket a protagonista kiválasztott a játékhoz. „Segéd-énnek” is nevezik őket, mert nem csak a protagonista élő és élettelen környezetét (távol levő kapcsolatait, képzelt személyeket, állatokat, tárgyakat, fantáziafigurákat, szimbólumokat), de akár belső lelki világát, én-részeit is megjeleníthetik.
5. A csoport: létszáma 10-20 fő. Nem pusztán passzív nézők. Ők adják a játék közegét, bizonyos szabályok között résztvevőkké is válhatnak, a játék végén pedig fontos visszajelző, bátorító, megerősítő szerepet tölthetnek be.
A drámajáték folyamata
1. Bemelegítés, ráhangolódás
2. A protagonista, a dramatikus helyzet és a szereplők kiválasztása, „bekettőzés” (a szereplők belehelyezése szerepükbe), a helyszín berendezése
3. A játék
4. Lezárás, a szereplők „kivétele” a szerepből, visszajelzések, élményfeldolgozás adott szabályok szerint.
Az önismereti-önfejlesztő tréning gerincét a pszichodráma adja, e mellett különböző egyéb(kommunikációs, mozgásos, észlelés fejlesztő, stb.) gyakorlatokat is végzünk.
Holotróp légzés (rebirthing)
A holotróp légzés Stanislaw Grof által a 70-es években kidolgozott önismereti és öngyógyító gyakorlat. A „rebirthing” elnevezés több forrásból származik: a.) a gyakorlók közül többen számoltak be arról, hogy újra átélték a születésük körüli élményeket, b.) a gyakorló az átélt élmények hatására „újraszületés” szerű belső átrendeződést élhet át c.) a gyakorlat egyes változataiban (pl. a Leonard Orr által kidolgozott módszerben) kifejezetten a születési trauma újraélése a cél.
Grof maga „holotróp légzőmunkának” (holotrop breathwork) nevezi a gyakorlatot, ami arra utal, hogy a speciális légzés hatása az egyén egészét, azaz testi, pszichés, sőt spirituális dimenzióit egyaránt érintheti. A holotróp légzés a következő területek ismereteit és hagyományait integrálja: modern tudatkutatás, antropológia, bizonyos mélypszichológiai irányzatok, transzperszonális pszichológia, keleti spirituális gyakorlatok, misztikus hagyományok.
A gyakorlat leírása:
Általában csoportosan, tapasztalt vezető irányításával végzik. A gyakorlók párosával helyezkednek el, aki a légzőgyakorlatot végzi, egy matracon fekszik, párja pedig (elsősorban jelenlétével) segíti, támogatja. Cél a módosult tudatállapot elérése, amelyben az élmények megjelenhetnek és a belső átrendeződés megtörténhet. Az ehhez használt elsődleges eszköz a folyamatos, mély és intenzív légzés, amelynek hatását zene erősíti fel. A gyakorlat időtartama kb. 1 óra, a légzőgyakorlat után az élmények közös feldolgozása történik.
Az átélt élmények személyenként és ülésenként változnak, a gyakorlatokat sajátos testi érzések (pl. izomfeszülések), érzelmi, indulati megnyilvánulások kísérhetik, a gyakorlókat bátorítani szokás ezek minősítés nélküli átélésére és szabad kifejezésére.